Mindig nagy lelkesedéssel dolgozunk együtt azokkal a szakemberekkel, akik fontosnak tartják a folyamatos fejlődést a munkájukban. A képzésünk során teret engedünk a különböző területekről érkező szakemberek tapasztalatcseréjére. Mindenki olyan fókusszal vehet részt a gyakorlatokban, amilyen területen a leginkább hasznosítani tudja az itt megszerzett tudást, legyen szó pszichológusokról vagy szociális munkásokról.

A képzés mindig azzal kezdődik, hogy közösen kialakítjuk az együttműködésünk kereteit, mindenki tehet javaslatokat olyan szamályokra, amik számára konfortossá teszik a közös munkát.
Minden napot nyitókörrel kezdünk és zárókörrel fejezünk be. Fontos tudatosítani a jelenlétünket, és lehetőséget teremteni arra, hogy megosszuk érzéseinket, gondolatainkat. Ez a két pont biztonságos, támogató keretet teremt, amelyben mindenki hangja számít.

Az első nap fókuszában az ismerkedés, ráhangolódás és a bizalomépítés áll.

Játékos, ugyanakkor mélyebb önreflexiót igénylő gyakorlatokon keresztül kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Az empátia szerepét egy rövidfilm és közös feldolgozás segíti elő. A délután során a társadalmi nemi szerepek és a párkapcsolati erőszak témája kerül fókuszba: videós anyagokon és strukturált beszélgetéseken keresztül vizsgáljuk meg az erőszak különböző formáit.

A második nap fő témája a trauma és annak hatása, különös tekintettel a gyerekekre.

A PTSD fogalmától kiindulva a gyermeki szükségleteket járjuk körül vizuális, interaktív formában. Marcsi rajza érzékenyen mutatja be, milyen nyomokat hagy a bántalmazás egy gyermek lelkében. Délután önismereti gyakorlatok és a segítő megküzdési stratégiái kerülnek előtérbe: relaxáció, földelés, légzőgyakorlatok segítik az elmélyülést.
Ez a nap a segítő beszélgetésre és annak technikáira épül.
A kommunikációs eszközöket akvárium gyakorlatbanpróbáljuk ki, ahol valós, nehéz helyzetekre reflektálunk. Délután az Empátia Laborban hármas csoportokban mélyülünk el a szerepeinkben: segítőként, kliensként és megfigyelőként is kipróbálhatjuk magunkat.
A nap végén közös ötletelés során saját eseteket és dilemmákat is feldolgozunk.

Az utolsó nap fókusza az önismeret és a határok.

Egy kártyajáték segítségével árnyaljuk az áldozatok és elkövetők személyiségét, majd Kati történetén keresztül mély empátiát mozgósító szimulációval dolgozunk. A traumatudatosság gyakorlati alkalmazása – különösen a gyermekgondoskodásban – kerül a fókuszba.
A záró blokkban a stop technikáról, határkijelölésről és az önvédelemről tanulunk, majd visszatekintve a négy napra, közösen zárjuk le az élményt.