Miért nem a pénzről szól a Giving Tuesday?
Egy kisfiú a délutáni tanulós foglalkozás során az asztal szélén szorongatta a tollát, miközben a matek házit próbálta elkészíteni. Nem a törtekkel volt a baj. „Nem tudom hova írni. Betelt a füzetem, és anyuék csak jövő héten kapnak fizetést.”
Egy négyzetrácsos füzet a boltban párszáz forint. Napi kiadásnak sem nevezhető, a legtöbben észre sem vesszük egy bevásárlás alkalmával. A fiúnak viszont abban a pillanatban a feladás és a folytatás közötti különbséget jelenti. Nem az akarat hiányzik, hanem a hozzáférés a legegyszerűbb eszközökhöz. A szegénység és az esélytelenség ritkán látványos katasztrófa: apró, hétköznapi hiányokból épül fel, amelyek csendben veszik el a gyerekek önbizalmát.
A számok, amiket nem látunk
Az Eurostat gyermekszegénységi statisztikái szerint az EU-ban a 18 év alatti gyermekek közel 24,8%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata. Ez mintegy 19,5–20 millió gyermeket jelent unió-szerte.
A Központi Statisztikai Hivatal háztartások életszínvonalát bemutató jelentései alapján Magyarországon a gyermekes háztartásokban élő kiskorúak mintegy 21–23%-a érintett a relatív jövedelmi szegénységben vagy a súlyos anyagi és szociális deprivációban. A dél-dunántúli régióban és az aprófalvas térségekben ez az arány szignifikánsan meghaladja az országos átlagot.
Az OECD PISA magyarországi országjelentése évtizedek óta következetesen kimutatja: a vizsgált fejlett országok közül Magyarországon az egyik legmagasabb a család társadalmi-gazdasági státuszának (ESCS index) hatása a tanulók iskolai teljesítményére. Míg az északi államokban az iskola képes kiegyenlíteni az otthonról hozott hátrányokat, addig a hazai oktatási rendszerben a szülők iskolázottsága és vagyoni helyzete közvetlenül meghatározza a gyermek továbbtanulási esélyeit.
A hiány spirálja generációról generációra öröklődik, hacsak nincs valahol egy stabil kapaszkodó.
Giving Tuesday: A túlfogyasztás ellenpontja
November végén a világ a Black Friday és a Cyber Monday akcióitól hangos. Minden felületről az ömlik ránk, mit kellene még megvásárolnunk ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat.
Erre a globális fogyasztási hisztériára adott radikális választ 2012-ben a New York-i 92nd Street Y kulturális központ és az ENSZ Alapítvány (UN Foundation): elindították a Giving Tuesday-t (az „Adakozó Keddet”). A kezdeményezés célja egyértelmű volt: legyen a hálaadás és a vásárlási dömping után egyetlen olyan nap, amely nem a birtoklásról, hanem a megosztásról, a szolidaritásról és a civil közösségekről szól.
Mára a mozgalom globális hálózattá nőtte ki magát: a GivingTuesday hivatalos adatai szerint több mint 85 országban működnek független nemzeti mozgalmak, és a kezdeményezés évente több milliárd dollárnyi mikroadományt, valamint több millió önkéntes órát mozgósít. Nem egy újabb formális ünnepről van szó, hanem egy tudatos döntésről miszerint a figyelmünket a fogyasztásról egy pillanatra áthelyezzük azokra, akiknek az alapvető biztonság hiányzik.
A segítés neurobiológiája: Miért jó nekünk, ha adunk?
A modern viselkedéstudomány igazolta, hogy a proszociális viselkedés, vagyis a másokért való cselekvés nem pusztán erkölcsi kötelesség, hanem az emberi pszichés jóllét alapköve.
Elizabeth Dunn és Michael Norton a Science folyóiratban megjelent klasszikus tanulmányukban kísérletesen igazolták: azok a résztvevők, akik másokra költöttek pénzt – akár egészen csekély, 5 dolláros összeget –, a nap végén szignifikánsan boldogabbnak és elégedettebbnek érezték magukat,mint azok, akik saját magukra fordították az összeget.
Az agyunk adakozáskor dopamint, endorfint és oxitocint szabadít fel.Ezt a neurobiológiai jelenséget nevezi a szakirodalom „Helper’s High”-nak (segítői eufóriának). A Giving Tuesday valódi ereje nem az összeg nagyságában rejlik, hanem abban a tapasztalatban, hogy képesek vagyunk közvetlen hatást gyakorolni a körülöttünk lévő világra.
Mit teszünk mi?
Az Élmény Tárnál nem kész válaszokat osztunk, és nem csodát ígérünk. Hosszú távú, kitartó jelenlétet biztosítunk.
- Megtartó közeg és biztonságos tér: Délutánonként a házunk egy olyan hely, ahol van fűtés, uzsonna, csend a tanuláshoz, és ami a legfontosabb: a gyerekek felé forduló, nyitott és segítőkész felnőttek.
- Személyre szabott mentorálás: Nem csupán leckét írunk a gyerekekkel. Az önbizalmukat, a kritikai gondolkodásukat és a társas készségeiket fejlesztjük, hogy merjenek célokat kitűzni és elhinni, hogy képesek elérni azokat.
- Közös felelősségvállalás: A gyerekekkel együtt hozzuk a szabályokat, megtanulják képviselni a saját szükségleteiket, és megtapasztalják, mit jelent egyenrangú partnerként létezni egy közösségben.
A Giving Tuesday alkalmából nem elvont ideák mellé állsz, hanem konkrét délutánokat teszel lehetővé. Egy meleg teát a hidegben, egy pótolt füzetet, egy megértett matek feladatot és egy olyan stabil felnőtt jelenlétét, aki hisz a gyerekekben akkor is, amikor ők maguk már feladnák.