Lehetünk felelős állampolgárok már diákként is? Ha igen, hogyan?

Mit tehetünk, ha iskolai bántalmazást látunk – akár diáktársunktól, akár felnőttől ered? Hogyan beszélhetünk erről őszintén, elgondolkodva, és mégis reményt adóan?

Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk a májusi vitaklubon, ahol a résztvevők játékos és beszélgetős formában tanulták meg azonosítani a bántalmazás különböző formáit, és keresték a lehetőségeket arra, hogy tanúként, osztálytársként vagy akár barátként hogyan lehet cselekvően jelen lenni.

A „Lépj a helyébe” gyakorlat során a fiatalok konkrét, iskolai szituációkra reagáltak testben és gondolatban is: vállalták, hogy kimondják a véleményüket, és elgondolkodtak saját határaikon, félelmeiken, lehetőségeiken. Ezt követte egy kreatív plakátkészítés, ahol a hallgatás okait keresték közösen – és így máris elindult egy mélyebb beszélgetés az iskolai csönd mögötti feszültségekről.

A foglalkozás fontos pillanata volt a strukturált vita, ahol a résztvevők a „A diákoknak be kell avatkozniuk, ha iskolai bántalmazást látnak” állítással kapcsolatban érveltek, kérdeztek, vitatkoztak – biztonságos, támogató térben.

A zárás során írásos reflexió és vizuális összegzés is készült – mindenki megfogalmazhatta, számára mit jelent az aktív kiállás. A közös poszter pedig a csoport közös gondolatait, érzéseit, elköteleződését őrzi.

Ez a foglalkozás nem csak a diákokról szólt. Arról is, hogy hogyan lehet valódi párbeszédet kezdeményezni egy nehéz témáról, és hogyan lehet a tanulás – egyszerre – érzékenyítő, fejlesztő és közösségformáló.

Ezúton is köszönjük Varga Balázsnak, az esemény szakértőjének, hogy velünk volt ezen a napon, és jelenlétével, tapasztalatával, megosztott gondolataival biztonságosabb, értőbb légkört teremtett a közös munkához. A kérdései, reflexiói és a gyakorlati meglátásai segítettek abban, hogy mélyebb szinten is rálássunk a témára.

Az Ramszesz képe
Ramszesz
hu_HUHungarian